Ige:

Jer 34:17 Azért ezt mondja az Úr: Ti nem hallgattatok reám, hogy ki-ki szabadságot hirdessen az ő atyjafiának és ki-ki az ő felebarátjának. Íme, én hirdetek nektek szabadságot, azt mondja az Úr, a fegyverre, a döghalálra és az éhségre, és odaadlak titeket e föld minden országainak utálatára.

Bevezetés:

Folytassuk a Bibliában leírt döghalálról, a járványokról a sorozatot! Különös történet bontakozik ki előttünk Jeremiás könyvének 34. részéből. Jer 34,8-11: Ez a beszéd, melyet szóla az Úr Jeremiásnak, minekutána Sedékiás király szövetséget köte az egész jeruzsálembeli néppel, szabadságot hirdetvén köztük. ⁹ Hogy ki-ki bocsássa szabadon szolgáját és ki-ki az ő szolgálóleányát, a héber férfit és a héber leányt, hogy senki ne szolgáltasson közöttük az ő Júdabeli atyjafiával. ¹⁰ És engedelmeskedtek mindnyájan a fejedelmek és az egész nép, akik szövetséget kötöttek, hogy ki-ki szabadon bocsássa az ő szolgáját és ki-ki az ő szolgálóleányát, hogy senki azokkal ne szolgáltasson többé; és engedelmeskedtek és elbocsáták azokat. ¹¹ De azután elváltozának, és visszahozák a szolgákat és szolgálóleányokat, akiket szabadon bocsátottak vala, és őket szolgákká és szolgálóleányokká tevék.

Mi történt? Minek a hatására bocsátották szabadon a szolgáikat? Mégpedig úgy, hogy a templomban kötöttek szövetséget az Úrral. Aztán mi történt, hogy mégis visszahozták őket?

1.) Miért bocsátották szabadon a rabszolgáikat?

Jeremiás könyvének a 34. és 37. részét olvasva a következő képet látjuk. Sedékiás uralma alatt a babiloni sereg, kiegészítve a már meghódított népek katonáival vívták Jeruzsálemet. Isten megüzente a királynak, hogy a várost nem védi meg, odaadja Nabukodonozornak. Az ok nyilvánvaló volt: a sok bűn, ami terhelte egész Jeruzsálemet. Többek közt megszegték a 2Móz 21,2-ben leírt törvényt is: Ha héber szolgát vásárolsz, hat esztendeig szolgáljon, a hetedikben pedig szabaduljon fel ingyen.

Sedékiás király nagy szorultságában kétségbeesett kísérletet tett Isten jóindulatának a megnyerésére, és kihirdette, hogy mindenki engedje szabadon a héber rabszolgáját és rabnőjét. Ezt megtették a templomban Isten színe előtt szövetséget kötve. Nem sokkal utána a babiloni sereg abbahagyta Jeruzsálem ostromát, mert a fáraó serege kijött Egyiptomból, és ellenük vonultak.

Testvérek! Több szempontból is tanulságos ez a történet. Először is látjuk, hogy Jeruzsálem lakói nagyon jól tudták, mi a bűn, hogyan kellene élniük, és azt is, hogy a nyomorúságuk a bűneik következménye. Alapvető dolgokban, főbb vonalakban a mai ember is tudja, mi a helyes. Nem mindenben tudatlan. Másodszor látjuk, milyen nagy Isten kegyelme és hatalma. Annyi bűn volt Jeruzsálemben, de amikor legalább ezt az egy bűnt el akarták hagyni, hogy az Úr ne távozzon el tőlük, akkor Isten jelét adta kegyelmének és hatalmának. Harmadszor ezt látva az lett volna a normális, hogy a többi bűnből is megtérjenek, és bízzanak az Úrban, hogy megtartja őket. Negyedszer: Bár az Úr kimondta az ítéletet Jeruzsálem felett. Bár megtiltotta Jeremiásnak azt is, hogy imádkozzon értük, de az a meggyőződésem, hogy ha folytatták volna a bűnbánatot és a bűn elhagyását, Isten megkönyörült volna rajtuk, mint ahogy Ninivén is. Ötödször: Ebben a történetben végképpen bizonyossá lett, hogy Jeruzsálem megért az ítéletre, a pusztulásra. Látva a könnyebbséget, visszatértek előbbi bűneikbe:

2.) A szabadon bocsátott rabszolgákat ismét igába hajtották

Mert amint megkönnyebbültek, amint az élet kezdett visszatérni a „normális kerékvágásba”, elfeledkeztek az Úrról, az Ő Törvényéről, és a templomban Istennel kötött szövetségről is. Pedig vállalták e szövetség megszegésének az igen súlyos következményeit is. A szövetséget úgy kötötték, hogy átmentek egy tulok kettévágott részei közt, hogy ha megszegik a szövetséget, vágják őket is ketté.

Testvérek! Bár megdöbbentő ez a történet, de nem egyedülálló. Ilyen az ember! Több esetről tudok, hogy mikor valaki nagy bajba került, imádkozott, és megfogadta Istennek, hogy ha kimenti ebből a veszedelemből, másképpen él, megváltozik, Isten akaratát keresi és követi. Isten kimentette, és nemsokára visszazökkent a régi életébe. Nem tudom, hogy most a koronavírus járvány idején, a világon hányan lehettek, akik megbetegedve hasonló ígéretet vagy fogadalmat tettek Istennek, amikor a kórházban élet-halál közt voltak, és látták, hogyan arat a halál körülöttük. Sokan meggyógyultak, de vajon hánynak változott meg az élete?

Vagy most, mikor a járvány kezd alábbhagyni már, hányan folytatják a bűnös életet ott, ahol kicsit megszeppenve abbahagyták?

3.) Mi volt Isten válasza erre az újabb hitszegésére?

Olvassuk el Jer 34,17-22 versekben: Azért ezt mondja az Úr: Ti nem hallgattatok reám, hogy ki-ki szabadságot hirdessen az ő atyjafiának és ki-ki az ő felebarátjának. Íme, én hirdetek nektek szabadságot, azt mondja az Úr, a fegyverre, a döghalálra és az éhségre, és odaadlak titeket e föld minden országainak utálatára. ¹⁸ És odaadom a férfiakat, akik megszegték az én szövetségemet, akik nem teljesítették a szövetség pontjait, amelyet előttem kötöttek vala tulokkal, amelyet ketté vágának és átmenének annak részei között. ¹⁹ Júdának fejedelmeit és Jeruzsálem fejedelmeit, az udvari szolgákat és a papokat és a földnek minden népét, akik átmentek a tulok részei között: ²⁰ Odaadom őket az ő ellenségeik kezébe, és az ő lelküket keresők kezébe, és az ő holttestük ez égi madaraknak és a föld vadainak lesznek eledelévé. ²¹ Sedékiást, a Júda királyát és az ő fejedelmeit is odaadom az ő ellenségeiknek kezébe, és az ő lelküket keresők kezébe, és a babiloni király seregének kezébe, amely eltávozik tőletek. ²² Íme, én parancsolok, azt mondja az Úr, és visszahozom őket e városra, és vívják azt, és beveszik és felgyújtják tűzzel, és pusztasággá teszem Júda városait, lakhatatlanokká.

Olvassuk még el az Igét a 37. részből is: Jer 37,5-10: A fáraó serege pedig kijött Egyiptomból, és a káldeusok, akik megszállották Jeruzsálemet, meghallották e hírt ő felőlük, és elhagyták Jeruzsálemet. ⁶ És szóla az Úr Jeremiás prófétának, mondván: ⁷ Ezt mondja az Úr, Izrael Istene: … Íme, a fáraó serege, amely kijött a ti segítségetekre, visszamegy Egyiptom földébe. ⁸ És visszatérnek a káldeusok, és ostromolják e várost, és beveszik azt, és megégetik tűzzel. ⁹ Ezt mondja az Úr: Ne csaljátok meg magatokat, mondván: Bizonyoson elmennek mi rólunk a káldeusok; mert nem mennek el. ¹⁰ Mert ha a káldeusoknak egész seregét megveritek is, akik ostromolnak titeket, és közülük [csak] néhány megsebesült marad is: valamennyi felkél az ő sátorából, és megégetik e várost tűzzel.

Így történt! A kőfalat áttörték. A várost felégették, sokat megöltek fegyverrel. Sokan éhen haltak, másokat döghalál, járvány pusztított el. Szó szerint beteljesedett, amit az alapigében olvastunk: Ti nem hallgattatok reám, hogy ki-ki szabadságot hirdessen az ő atyjafiának és ki-ki az ő felebarátjának. Íme, én hirdetek nektek szabadságot, azt mondja az Úr, a fegyverre, a döghalálra és az éhségre, és odaadlak titeket e föld minden országainak utálatára.

Testvérek! Isten mindent megtett ezért a népért. Sokat tűrt nekik. Nagyon kegyelmes volt hozzájuk. Sokszor üzent a próféták által. És ha egy kicsit is hajlottak az Úr felé, ha egy kicsit is közeledtek Istenhez, Ő is közeledett hozzájuk. Egyáltalán nem kívánta a bűnösök halálát, hanem hogy megtérjenek és éljenek.

De annyira visszaéltek Isten kegyelmével, jóságával, türelmével, hogy szinte gúnyt űztek belőle. Ennek csak ez a szörnyű vége lehetett: Fegyver, döghalál, éhség! Gondoljunk arra, hogy Isten mennyi-mennyi kegyelemmel vette körül pl., Európa népeit az utolsó 75 évben. Néhány kivételtől eltekintve nem voltak háborúk, nem volt világháború, nem voltak egész országokat tönkre tevő természeti csapások, nem volt éhség. 75 éve jólétben éltünk! És mi volt a válasz Isten jóságára? Pénzimádat, harácsolás, bűn, szenny, homoszexualitás, istentagadás, a keresztyénség kicsúfolása és üldözése. Meddig mehet ez? Meg van írva: Isten nem csúfoltatik meg. Amit vet az ember, azt aratja is! (Istenből nem lehet gúnyt űzni…!)

Befejezem:

Testvérek! Sokkal könnyebb Isten kegyelmét, szeretetét hirdetni, mint az Ő ítéletét. Az emberek nem szeretik hallani az ítéletes Igéket. Azt kedvelik, ha Isten szeretetéről hallanak. Nem volt könnyű Jeremiás prófétának sem. Egyszer így kiáltott fel: Jer 15:10 Jaj nekem, anyám, mert versengés férfiává és az egész föld ellen perlekedő férfiúvá szültél engemet!

Megvallom, én is jobban szeretnék ítéletes Igék helyett Krisztus kegyelméről szólni. Hallottam már megjegyzéseket korábban is, hogy én sokszor beszélek veszélyekről, ítéletről. De az igehirdető ne arról beszéljen, amit szeretne, hanem amit Isten bízott rá. És vannak idők, amikor ítéletről, fenyítésről, döghalálról kell beszélni. Ma ilyen idő van! Most Isten is döghalállal, járvánnyal szól a világhoz.

Azt olvastuk az alapigében: Ezt mondja az Úr: Ti nem hallgattatok reám. Ez a fő baj! Akár keményen szól az Úr, akár szelíden, hallgassunk rá! Ha mi megtartjuk az Úr Szavát, Igéjét, akkor Ő megtart minket minden veszélyben és kísértésben.

Egyébként az Úr kemény, ítéletes üzenetében is kegyelem van. Meg van írva: Zsolt 25:8-10 Jó és igaz az Úr, azért útba igazítja a vétkezőket. 9 Igazságban járatja az alázatosokat, és az ő útjára tanítja meg az alázatosokat. 10 Az Úrnak minden útja kegyelem és hűség azoknak, akik szövetségét és bizonyságait megtartják. A jó és biztos utat csak az Úr ismeri. Hallgassunk Reá alázattal!

Ámen